Ökomenza – Maradékmentes március

Ha az étlap összeállításánál – a jogszabályi előírások mellett – figyelembe veszik, hogy mit szeretnek a gyerekek és mit nem, akkor kevesebb lesz a végén a hulladék. Ehhez fontos, hogy a felek (a gyerekek, az étkezésnél jelenlévő tanárok, konyhásnénik, élelmezésvezetők, szakácsok) kommunikáljanak egymással.

A gyerekektől érdemes ott rögtön visszajelzést kérni például a szalvétabedobós módszerrel, és az eredményt továbbítani a közétkeztetőnek. A gyerekek kifelé menet bedobhatják a szalvétájukat egy mosolygós smiley-val ellátott edénybe, ha ízlett, vagy egy szomorú smiley-val jelölt edénybe, ha nem ízlett az aznapi étel.

Ha a gyerekek választhatnak kétféle menüből, vagy kétféle második fogásból, akkor többen fogják elfogyasztani a kapott ételt.

Ha a gyerekek a nekik járó adagot két kis adagban is kérhetik, akkor nem fognak annyit kidobni, ha nem tudják megenni. Van ahol a gyerek számára új, ismeretlen ételből kóstolót is lehet kérni, így eldöntheti, hogy szereti-e azt az ételt.

Van olyan iskola, ahol az étkezési idő vége felé az iskolarádióban meghirdetik, hogy lehet jönni repetázni és így gyakran minden adag étel elfogy.

A szarvasi Benkában például a gyerekek kis csoportokban, ún. asztalközösségekben étkeznek. A középre tett levesestálból maguk szedhetnek (a kicsiknek persze segítenek a felnőttek), így sokkal kevesebb lesz a hulladék, mintha egyenadagot kapnának.

A nagyobbak nem kiadagolva, hanem svédasztalos formában étkeznek, melegentartó edényekből maguk szedhetnek. Egy ilyen rendszer bevezetéséhez eleinte szükség van az ebédlőben plusz segítőkre, akik figyelnek például arra, hogy a gyerekek a maximális mennyiségnél ne szedjenek ki többet. Ott, ahol ezt a módszert bevezették, körülbelül 3 hét alatt állt be a rendszer és ma már nincs náluk kidobott étel, a fiatalok pedig nagyon szeretik ezt a fajta menzát.

Egy budapesti iskola főzőkonyhájáról például az Etesd a dokit mozgalom juttatta el kórházi dolgozóknak a megmaradt adagokat, másutt a város szociális intézményeiben vagy más ellátórendszerén keresztül hasznosítják az ételt.

A szülőkkel is érdemes beszélni arról, hogy miért fontos visszaszorítani az élelmiszerpazarlást, és mi lehet ebben az ő szerepük. Sokat számít például, ha előre jelzik, hogy gyermekük napokig vagy hetekig nem fog iskolába jönni, mert így vele nem számolnak az étkezésnél. Ez végső soron ahhoz járul hozzá, hogy jobbá lehessen tenni a közétkeztetést.

Pedagógusként érdekel, hogy hogyan függ össze az étkezés a környezetvédelemmel és az egészségünkkel? Kutass és beszélgess a témáról a kollégáiddal. Szinte minden tantárgyba be lehet építeni fontos információkat érdekesen tálalva, hogy a gyerekek mire kikerülnek az iskolából, pontosan tudják, hogy amit megesznek, az hogyan hat a saját egészségükre és a Földünkre.

A gyerekekkel el lehet indítani egy olyan akcióhetet, amikor minden nap az étkezés végén az osztályok, vagy kisebb csoportok étkezés után összegyűjtik a maradékot és lemérik egy konyhai mérlegen. Az adatokat felírják és attól függően, hogy hányadikosok pl. összeadhatják, átlagot számolhatnak belőle, de a kisebbeknél az is elég, ha helyesen le tudják írni a mérlegen látott számokat. Ezzel az akcióval felhívhatjuk a figyelmüket az élemiszerhulladék csökkentésének fontosságára, és beszélgethetünk velük arról, hogy az iskolában és otthon mit tehetnek ők maguk ez ügyben.

Az iskolákban az is sokat számít, hogy hogyan szervezik az ebédeltetést, hogy alakítják ki az ebédidő hosszát. Sokszor azért marad meg az étel, mert a diákoknak nincs idejük megenni. Ha rohannak, akkor legtöbbször csak a másodikat eszik meg, hogy valamennyire jóllakjanak és a leves a kukában végzi. Ezért nagyon fontos a lehetőségekhez mérten elegendő időt hagyni az ebédre.

Bár látszólag nincs összefüggésben a maradékképződéssel, a gyakorlat mégis az mutatja, hogy csodát tesz, ha kicsit feldobjuk az étkezőt, például kitehetünk színes, étkezéssel kapcsolatos plakátokat a falra. Az interneten is lehet szabadon letölthető, nyomtatható anyagokat találni, de a gyerekek is készíthetnek tematikus rajzokat, fotómontázsokat akár a Maradékmentes Márciussal kapcsolatban is. 

Kistelepülések esetében jó példa Nyárád, ahol szinte mindent maguk termelnek a közétkeztetéshez az óvoda és az idősek otthona számára, méghozzá úgy, hogy kizárólag biogazdálkodásban engedélyezett növényvédő szereket használnak. A gazdálkodásba bevonták olyan idős személyek kertjeit is, akik maguk már nem tudják azt megművelni, de zavarja őket, ha a kertet felveri a gaz. Ők örömmel veszik azt, hogy az önkormányzat megműveli a területüket, a termények pedig a közétkeztetést ellátó konyhára kerülnek. Nyárádon szinte teljes egészében bioalapanyagokat használnak, mert nemcsak a zöldség és a gyümölcs, hanem a tojás és a hús nagy része is helyi, így a gyerekek és az idősek egészséges, friss, vegyszermentes ételeket kapnak. A videóban a helyi lakosok mellett a polgármester, az élelmezésvezető és egy óvónő beszélnek a helyi közétkeztetésről.

Szarvason több szereplő összefogásával olyan előremutató gyermekélelmezési modellt hoztak létre, ahol az alapanyagok csaknem fele helyi termelőktől származik, a felhasznált zöldségek 50-60%-a biozöldség, az élelmiszer-hulladék mennyiségét pedig egyszerű ötletekkel csökkentik. Például azzal, hogy a gyerekek maguk szedhetnek az asztalnál az ételből: így csak annyit vesznek ki, amennyiről úgy gondolják, hogy meg is tudják enni.

Ahhoz, hogy Szarvason ilyen minőségű ellátást nyújtsanak az óvodákban és az iskolákban, erős elhatározás és sok szereplő együttműködése kellett, bár a polgármester szerint ebben a rendszerben nincs semmi varázslat, csak józan ész, és az, hogy ezek a szereplők (önkormányzat, a helyi biogazdaság, valamint a gyermekélelmezési szakemberek és a pedagógusok) leültek egymással beszélgetni, és képesek voltak együttműködni a jó ügy érdekében.

Az első lépés az volt, hogy az önkormányzat a gyerekek ellátására létrehozta a Szarvasi Gyermekélelmezési Nonprofit Kft.-t, amely ma is a rendszer motorja. Következő lépésként a beszállítókat kellett felkutatniuk: a helyi termelők közül volt, aki maga jelentkezett, másokra úgy találtak rá, hogy maguk mentek utána, kivel lehetne együttműködni. A gyermekélelmezési cég vezetője egy munkatársával kocsiba ült és bejárták a környéket. Beszélgettek a gazdákkal, megnézték ki, mit, hogyan és mennyit termel, ki az, aki részt tudna venni beszállítóként a közétkeztetésben. Mindemellett érkezik alapanyag az önkormányzat saját gazdaságából is.

A Gyermekélelmezési Kft. 1200 adagot készít naponta, amellyel általános iskolát, óvodát és idősotthont, valamint nyári táborokat látnak el.

Az étlapokat úgy állítják össze, hogy az élelmezésvezető mellett gyermekorvos, dietetikus és az iskola is megnézi és jóváhagyja azt, vagy kérhet benne módosítást. Ezek a szereplők folyamatosan kommunikálnak és kapcsolatban vannak a gyermekélelmezési cég vezetőjével.

A változások bevezetésekor fontos lépés volt, hogy minden érintettet megfelelően tájékoztassanak. A szülői értekezletekre például a közétkeztető cég vezetője személyesen ment el, hogy beszéljen a szülőknek a tervezett fejlesztésekről. Az iskolában pedig lehetőséget adnak arra, hogy a szülők kipróbálhassák a menzát. Sőt, nemcsak egyetlen napon, hanem egy héten át akár több alkalommal is bemehetnek, hogy valódi képet kapjanak arról, milyen ételeket eszik gyermekük az iskolában.

A pedagógusoknak szintén komoly szerepük van a rendszer felépítésében, hiszen ők segítettek a gyerekekkel elfogadtatni és megszerettetni az egészségesebb ételeket, és ők azok, akik folyamatos visszajelzéseket adnak a közétkeztető cégnek, mert ők látják, hogy mi az, amit a gyerekek szeretnek, és mi az, amit kevésbé. A zöldségekből készült leveseknél például azt látták, hogy bizonyos zöldségeket, amelyeknek nem tetszik a színe vagy a formája, a gyerekek kitúrnak a levesből. Emiatt bevezették a krémleveseket ropogós levesbetétekkel, melyeket már a gyerekek többsége szívesen fogyaszt.

Szarvason emellett az önkormányzati képviselők is rendszeresen tesztelik a menzakosztot, mert ők is az aznapi ételt fogyasztják az ülések után, így első kézből kapnak információt arról, hogy milyen a településen a közétkeztetés.

A szarvasi példa is bizonyítja, hogy nem lehetetlen olyan ellátást biztosítani, amelyben jelentős mennyiségű helyi és ökoalapanyagot használnak.

Budapesten az AKG általános iskolájában a büfében nincsenek agyoncsomagolt termékek, a konyhán igyekeznek hazai, szezonális ökoalapanyagokat használni, helyben, frissen és jókat főznek, és tényleg odafigyelnek a gyerekek visszajelzéseire, így kevesebb az élelmiszerhulladék. Az étkezés mögé egy komplett pedagógiai programot állítottak, amelynek az a célja, hogy aki innen elmegy, az tudja, hogy az étellel kapcsolatos mindennapi döntései hogyan hatnak a Földünkre és a saját egészségére. Nézd meg, hogy működik ez a valóságban.

Másfél perc a maradékmérésről:

Három percben

Bővebben, tíz percben

​Egy francia kisváros, Mouans-Sartoux vezetői annyira fontosnak tartották, hogy a gyerekek jó minőségű alapanyagokból készült ételt egyenek az iskolákban és az óvodákban, hogy többéves szisztematikus munkával elérték, hogy ma már bio-, 100%-ban vegyszermentes élelmiszereket szolgálnak fel a közintézményekben, és mindezt többletköltség nélkül.

A bioélelmiszerekre való átállás 4 évet vett igénybe a 10 000 fős kisvárosban. Mivel nem találtak elég ökogazdaságot a környéken, élve elővásárlási jogukkal földeket vettek, és egy helyi gazdálkodót bíztak meg a saját önkormányzati gazdaság felépítésével. Jelenleg a menzákon felhasznált zöldségek és gyümölcsök 85%-a innen származik, összesen több mint negyvenféle zöldséget termesztenek.

Gilles Pérole, a város helyettes polgármestere elmondta, hogy számukra az ökomódszerekkel való élelmiszer-termelés több szempontból is fontos: védi a fogyasztók és a földeken dolgozók egészségét; a rövid ellátási lánc költséghatékonyabb; hozzájárul a régió kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéséhez; valamint megóvja a város környékén a jellegzetes dél-franciaországi tájat.A felmérések szerint a szülők 99%-a és a gyerekek 97,5%-a elégedett az ételekkel.

Ilyen nincs is a valóságban! – gondolhatnánk, vagy ha mégis, akkor biztosan sokkal drágább, mint a szokásos menzakoszt. Ez azonban nem így van. Az önkormányzat nagyon alaposan átgondolta az élelmiszer-menedzsmentet, és néhány egyszerű trükkel megspórolta a többletköltségeket.

Az élelmiszer-hulladékot például leszorították az étkezésenkénti átlagos 147 grammról 30 grammra. Ha új ételt vezetnek be, a gyerekek előbb megkóstolhatják. Kis adagokat kapnak, és ha tudnak még enni, repetázhatnak, a meghagyott ételt pedig mindenkinek saját magának kell kidobnia úgy, hogy egy mérleg kijelzi, mennyit ennivaló ment kárba.

A menzán feldolgozzák azokat a szabálytalan alakú zöldségeket is, amelyek nem kerülhetnének ki egy áruház polcaira, de saját használatra ettől még tökéletesek, hiszen épek és jó ízűek. A nyári terményekből pedig fagyasztással és hőkezeléssel tartósítanak télre is, így ebben sem szorulnak rá külső szolgáltatóra.

A településen már most is tartanak képzéseket az érdeklődőknek, de a hosszú távú cél az, hogy egyetemi képzés helyszíne lehessen Mouans-Sartoux, ahol fenntartható étkeztetési szakembereket képeznek.

Tudj meg többet:

• Ökomenza Oktatási Központ, Franciaország, Mouans-Satroux
• Tegyük egészségesebbé a közétkeztetést – Helyi bioélelmiszerek az óvodákban, iskolákban
• Bio, nemcsak etet, táplál is

Olyan, ahol jól főznek, lépésről lépésre növelik a helyi, ökológiai módszerekkel termelt alapanyagok arányát, folyamatosan csökkentik az élelmiszerhulladékot és mindezzel nemcsak a gyermekeink egészségét, hanem a Földünket is óvják. Ez nem lehetetlen, sőt, akár többletköltség nélkül is megvalósítható.

A gyerekek fejlődőben lévő szervezete különösen érzékeny az élelmiszerekben található vegyszermaradványokra. Az Európai Parlament kutatószolgálatnak jelentése szerint a rovarölő szerek szignifikáns IQ csökkenést okoznak gyermekeinkben, de az egyre gyakoribb ételallergiák és az ADHD is összefüggésbe hozható a növényvédőszerekkel. 

Ahhoz, hogy megmentsük a minket is fenntartó változatos élővilágot a Földön, elengedhetetlen, hogy csökkentsük az élelmiszerpazarlást, átállítsuk a vegyszereken alapuló mezőgazdaságot ökológiai élelmiszertermelésre, és helyit fogyasszunk, ne más kontinensről hozzuk az itthon is termeszthető alapanyagokat.

Fogj össze más szülőkkel és beszéljetek a helyi döntéshozókkal, a polgármesterrel, az iskola vagy óvoda vezetőjével arról, hogy szeretnétek, ha helyi ökoalapanyagokat használnának a közétkeztetésben.

Osszátok meg másokkal az információkat: küldd el ezt a weboldalt, írj levelet!

Kérjetek a Greenpeace-től nyomtatott kiadványokat az gro.e1702284695caepn1702284695eerg@1702284695uh.of1702284695ni1702284695 e-mail-címen! Szívesen küldünk postán az alábbiak közül, amelyek a honlapunkról is letölthetők, de tudjuk, hogy sokan vannak akik szívesebben olvassák kézbe vehető füzetként az anyagokat.

• Tegyük egészségesebbé a közétkeztetést – Helyi bioélelmiszerek az óvodákban, iskolákban
• Bio, nemcsak etet, táplál is
• A növényvédő szerek hatásai az emberi egészségre
• Egy emberközpontú élelmezési rendszer hét alapelve

Hívjátok fel a figyelmüket arra, hogy írhatnak nekünk az gro.e1702284695caepn1702284695eerg@1702284695uh.of1702284695ni1702284695 e-mailcímre, ha szeretnének értesítést kapni a következő ingyenes ökomenza workshopunkról.

Mutassatok ti is jó példát kicsiben! Ha van kertetek, vigyetek saját termésből, vagy más helyi bioélelmiszerekből készült ételeket a gyerekeitek csoportjának rendezvényeire!

Ha nem helyben készítik az ételt, az oktatási intézmények akkor is kulcsfontosságú partnerek a menzafejlesztésben. A pedagógusok segíthetnek abban, hogy a gyerekek megszeressék az egészségesebb alapanyagokból készített ételeket. Megtaníthatják őket arra is, hogy értékként tekintsenek az ennivalóra, jó irányba befolyásolhatják a szülőket, csökkenthetik az élelmiszer-hulladékot, és visszajelzéseket adhatnak a közétkeztető cégnek.

Van, ahol a gyerekek kisebb csoportokban étkeznek, és a csoportjuk által meghagyott maradékot lemérik. A csapatok versenyeznek egymással, így a franciaországi Mouans-Satroux-ban például sikerült minimálisra csökkenteni az élelmiszer-hulladékot. A módszert kicsit másképp itthon is alkalmazzák. A budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) általános iskolájában időnként szintén lemérik a gyerekekkel a meghagyott ételt, hogy láthassák, mennyit dobnak ki, a napi menüről pedig visszajelzést kérnek, hogy olyanokat főzhessenek legközelebb, amit a többség szeretni fog.

Szarvason a Benka Gyula Általános Iskolában a gyerekek hatfős, úgynevezett asztalközösségekben étkeznek, és nem egyenadagot kapnak mindenből, hanem maguk szedhetnek az asztal közepére helyezett levesestálakból annyit, amennyit szeretnének. Az étkeztetési idő végén pedig az érintetlen ételt, amelyet nem adagoltak ki és élelmiszerbiztonsági szempontból kifogástalan, elszállítják egy olyan szervezethez, akik rászorulóknak osztják ki az ételt.

A fejlesztéshez elengedhetetlen, hogy megtudjuk a menzán étkezők véleményét. Erre többféle módszer is létezik. Az AKG Meznán (a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium általános iskolájában) például két, hangulatjellel jelölt vödröt tesznek ki a gyerekeknek, akik kifelé menet attól függően dobják az egyikbe a szalvétájukat, hogy ízlett, vagy nem annyira ízlett az aznapi étel. Annyira komolyan veszik a visszajelzést, hogy néha előfordul, hogy kettészakítják a szalvétájukat, mert esetleg a leves tetszett, de a második fogás nem.

Másutt név nélkül kitölthető kérdőívvel mérik fel a gyerekek véleményét. Szarvason a gyerekektől kért vélemények mellett a szülőket is bevonják. Nekik térítésmentesen biztosítanak egy egész heti ebédjegyet, így ők is bármikor tesztelhetik, hogy milyen ételt kapnak gyermekeik az iskolában. A településen egyébként az önkormányzati ülések végén maguk a képviselők is a napi menzamenüt fogyasztják, így első kézből kapnak információt az ételek minőségéről.

Nem tartozik szorosan a zöldítéshez, de mindenképpen fontos része a sikeres menzafejlesztésnek sok olyan apró részlet is, amely főleg hozzállás és szervezés kérdése. Ha mosolygós szakács néni vagy konyhás néni osztja az ételt az ablaknál, akkor az ebéd is jobban esik a gyerekeknek. A szakácsnak pedig, ha rendszeresen kimegy a gyerekek közé, fontos visszajelzés, és szintén jó érzés, ha látja, hogy ízlik a főztje.

Szarvason az ebédlőt szép terítőkkel is barátságosabbá tették. Szintén fontos szempont, hogy itt a tanárok együtt étkeznek a gyerekekkel, leülve az asztalukhoz.

Szarvason például úgy tapasztalták, hogy a zöldséglevesekből sok gyerek kiválogatja a neki nem tetsző színű, ízű és formájú zöldségeket, ezért beszereztek egy ipari botmixert, és bevezették a krémleveseket, melyeket a gyerekek már szívesen elfogyasztanak.

Az ilyen apró, de hatékony trükkök mellett a pedagógusoknak is óriási szerepük van abban, hogy az új, vagy szokatlan ételeket, ízeket a gyerekek megismerjék és megszeressék. Már az is sokat számít, ha a tanárok leülnek és együtt étkeznek velük. Minden gyereket arra biztatnak, hogy ha valamit nem ismer, és láthatóan idegenkedik tőle, akkor először csak egy picit szedjen belőle, és kóstolja meg, hátha ízleni fog. Volt, hogy a zöldségfasírtot együtt kielemezték és megnézték, hogy milyen sok egészséges összetevő van benne, például borsó és sárgarépa, ami szükséges a fejlődésükhöz. A gyerekeknél persze az is fontos, hogy az asztalnál a hangadók mit szólnak egy ételhez. Ha félretolják, akkor a többiek is hajlamosak őket utánozni, de ha nekik ízlik, akkor abban is utánuk mennek. Ezt a megfigyelést is próbálják „hasznosítani” a tanárok segítségével.

A család mellett a pedagógusok is sokat tehetnek azért, hogy megtanítsák a gyerekeknek, hogy az ételre értékként tekintsenek. Például van, ahol bevett gyakorlat, hogy a gyerekekkel meglátogatnak gazdaságokat, beszélgetnek arról, hogy a növények termesztése és az állatok felnevelése mennyi munkával jár, megnézik, hogy a haszonnövények milyenek is valójában, és milyen részeiket fogyasztjuk, vagy témanapot szerveznek, ahol a gyerekek együtt készítenek el egészséges ételeket. Olyan iskola is van, ahol helyben van tankonyha a gyerekek számára, az ételeket pedig összekapcsolják ünnepekkel, kulturális érdekességekkel, illetve különböző vicces játékokkal.

Szarvason az is bevett gyakorlat, hogy ha egy gyerek a napköziben nem kéri az uzsonnáját, nem hagyhatja ott, és nem is dobják ki, hanem a tanár megkéri rá, hogy csomagolja el, és amint hazaér, tegye ki az asztalra, hátha valamelyik családtagjának pont jólesne egy ilyen szendvics.

Szarvason a közétkeztetési cég vezetője személyesen elment a szülői értekezletekre, és megismertette a szülőkkel az új fejlesztési irányokat, célokat és azt, hogy miért fontos mindez, valamint felajánlott térítésmentes étkezési jegyeket, amellyel a szülők maguk is megkóstolhatták az ételeket. A heti menüt előre kifüggesztik a kapu melletti hirdetőfalra, és a tapasztalatok szerint a szülők a gyerekekért jövet-menet rendszeresen megnézik azt, átböngészik a kínálatot. Mindaz, hogy az iskolában nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges étkezésre és az ezzel kapcsolatos szemléletformálásra, nem eredménytelen. A tanárok úgy tapasztalták, hogy a szülők értékelik az erőfeszítést, és látva a jó példát, maguk is törekednek arra, hogy a gyerekek otthonról vitt uzsonnás csomagjába például mindig kerüljön gyümölcs is.

Mindenütt, ahol kiemelkedően jó a közétkeztetés, van valaki (polgármester, élelmezésvezető, gazdálkodó stb.), akinek szívügyévé válik a jó minőségű és egészséges közétkeztetés, így ő lesz a motorja” a változásoknak. A másik fontos közös jellemzője a sikerességnek, hogy ezeken a helyeken a kulcsfontosságú szereplők leültek beszélgetni egymással, és mivel megismerték a másik nézőpontját, lehetőségeit és korlátait, végül a megvalósítás során jól tudnak együttműködni egymással.

Van, ahol az önkormányzat saját földterületein maga termeli, vagy termelteti meg a szükséges alapanyagokat. Egyes helyeken csak zöldséget, gyümölcsöt, másutt a tojást és a hús nagy részét is maguk állítják elő, mint például a Veszprém megyei Nyárádon.

Szarvason egy nagyobb helyi biogazdaságból szerzik be a szükséges zöldség és gyümölcs jelentős részét, és ezt egészítik ki más környékbeli beszállítókkal. Őket úgy találták meg, hogy a közétkeztetési cég vezetői egyszerűen autóba ültek, és megkeresték a környéken található gazdálkodókat. Megnézték, hogy ki, miből és mennyit termel. Tárgyaltak, egyeztettek az igényekről és a lehetőségekről. Mivel egy több száz, vagy több ezer adagos konyhának mindenből nagy mennyiségre van szüksége, ezért olyan termelőket kellett keresniük, akik ennek a feltételnek meg tudnak felelni, vagy többen össze tudnak fogni annak érdekében, hogy együtt értékelhető mennyiséget legyenek képesek eladni a közétkeztetésbe.

A két hazai minősítő szervezet, a Biokontroll Hungária és a Hungária Öko Garancia rendelkezik naprakész információval a magyarországi biotermelőkről, de szívesen segítenek a Biokultúra Szövetség tagszervezetei, köztük a regionális biokultúra egyesületek is. Ők jól ismerik a régiójukban termelő ökogazdálkodókat, és feladatuknak is tekintik, hogy segítsék a termelők és fogyasztók egymásra találását, a biotermékek megismertetését, népszerűsítését.

Van, ahol az önkormányzatnak van saját területe, esetleg már működő gazdasága, amit átállíthat ökológiai termelésre. Ehhez nagy segítség, ha felkeresnek más biogazdaságokat, és tanácsot kérnek, megnézik, ők mit hogyan csinálnak. Nyárádon és Hernádszentandráson is folyik önkormányzat által irányított biotermelés. A gazdaság felépítésével és fejlesztésével kapcsolatos tapasztalataik más településeknek is hasznosak lehetnek.

Videók:

• Röviden, két percben – Országjáró agrártúra: Hernádszentandrás
• Három percben – Biopalánta-beszerzés Hernádszentandráson
• Negyven percben – Biogazdálkodással történő vidékfejlesztés: Egy kis falu Európa legjobbjai között – Hogyan lett Hernádszentandrásból Bioszentandrás?
• Gyümölcstermesztés ökológiai módszerekkel
• Ökogazdálkodási módszerek szántóföldi gazdálkodásban
• Fiatal gazdák állnak át biogazdálkodásra
• Ökogazdaképzés Nagyhódoson: ökomódszerek szántóföldön és gyümölcsösben

Letölthető kiadványok, amelyekből szívesen küldünk nyomtatott példányt is, ha írsz nekünk az gro.e1702284695caepn1702284695eerg@1702284695uh.of1702284695ni1702284695 e-mail-címre:

• Ökomódszerek szántóföldön
• Fűszeres, virágos biokert
• Egy emberközpontú élelmezési rendszer hét alapelve

Nyárádon például a saját terményekből tesznek el télre, pont úgy, ahogyan azt régebben a háztartásokban is csinálták. A friss zöldségekből és gyümölcsökből gyümölcslevet, savanyúságot, aszalványokat, kompótot, befőttet, lekvárt, szószokat készítenek. Nagy méretű fagyasztót is vásároltak, amelyben szintén sok mindent tudnak eltenni télire. Más terményeknél, például burgonyánál vagy gyökérzöldségeknél szakszerű tárolással sokáig megőrizhető az alapanyagok minősége és frissessége.

Szarvason a zöldségek egy részét fagyasztva, konyhakészen (mosva, pucolva, aprítva) kapják a biotermelőket összefogó BioHungarikumtól, így a konyhai előkészítés kevesebb munkaerőt igényel és télen is használható.

Alapjában véve nem más, de az előfordulhat, hogy ha valahol elhagyják az ún. kényelmi termékeket (félkész ételek, levesporok stb.), és sok friss, szezonális alapanyagot használnak, akkor a konyhai előkészítés több kézi munkát igényel. Ennek egy részét lehet gépesíteni, például a burgonyapucolást Szarvason burgonyakoptatóval oldják meg.

Van, ahol a bioalapanyagok beépítését többletköltségek nélkül meg tudták oldani. Hogyan? Más-más településeken más-más módokat találtak erre. Például közvetlenül a termelőtől vásárolnak, így nincsenek köztes láncszemek és extra költségek. Ha a beszerzés helyben, vagy a környékről történik, jóval kisebb a szállítási költség is. Van, ahol jó előre megállapodnak a gazdálkodóval a kívánt mennyiségekről, valamint előre megegyeznek egy fix árban is, így a kapcsolat kiszámítható és előre tervezhető mindkét fél számára. Hazai településeken van példa arra is, hogy bevonnak már meglévő, más erőforrásokat, és például közmunkásokat foglalkoztatnak az önkormányzati gazdaságban, így a biotermények elérhetővé válnak a helyi lakosok számára is.

Arra is van példa, hogy találnak olyan elkötelezett gazdálkodót, aki a közétkeztetésbe történő beszállítást szívügyének, egyfajta társadalmi szerepvállalásnak tekinti, és ezért olyan kedvezményes áron ad el élelmiszert az iskolát/óvodát ellátó cégnek, ami még megéri számára, és nem jelentősen magasabb ár annál, mint amennyiért a közétkeztető a vegyszeres nagyüzemi mezőgazdaságból származó alapanyagot beszerezhetné.

Ha tisztán piaci alapon akarjuk megbecsülni, hogy mennyivel lenne drágább a bioalapanyagokra épülő menza, akkor azt mondhatjuk, hogy ma kb. 30%-kal lenne drágább, mint a nem bioalapanyagokra épülő. De minél jobban nő hazánkban is a biotermelés aránya, annál kisebb lesz különbség, hasonlóan ahhoz, mint ami Ausztriában és Németországban történt, ahol ma már szinte nincs, vagy nagyon csekély különbség van a bio- és a nem biotermékek árai között.