A nagy múltú brit Biology Letters folyóirat nemrégi cikkét az Index „Halált hoz a hársfa a méheknek” címen ismertette. A Greenpeace-ben azért figyeltünk fel a műre, mert egyik programunkban hársfákat ültetünk, a másikban a méheket védjük. Ezek meg fogják magukat, és egymást gyilkolják? Mit lehet itt tenni?
Újabb növényeket ültettünk! Ezúttal Budapest belvárosának egy sűrűn lakott területét varázsoltuk kicsit zöldebbé. Önkénteseink és munkatársaink hozták rendbe és virágoztatták fel a Jászai Mari tér közelében található parcellákat, több mint 150 évelő növény elültetésével. Köszönjük nektek, hogy A jövő zöld városa-kampány támogatásával lehetővé tettétek ezt!
Az elmúlt hónapokban nemcsak a Greenpeace Magyarország honlapján és Facebook-oldalán, de az országos sajtóban is sokat olvashatunk a Római-part ártéri erdeiről. Érthető, hogy a Római megmentéséért küzdő helyi aktivisták arról beszélnek, hogy a Római-parton található Budapest legcsodálatosabb ártéri erdeje. Említhetnék akár Magyarország, Európa vagy a Föld legnagyszerűbb folyóparti erdőjét is, mindenképpen igazuk lenne. Ők ezt ismerik, ezt szeretik, ennek megvédését tartják feladatuknak: igazuk van. De most szálljunk ki egy kicsit a Rómaival kapcsolatos napi küzdelmekből, és elfogultság nélkül nézzünk körül az ártéri erdők világában! Főképp itt, a magyar Alföldön.
Hallottál már Az év fája kezdeményezésről? Európa-szerte több mint egy tucat ország választja meg kedvenc fáját évről évre, melyek nyertesei aztán Az év európai fája-címért küzdenek meg. Az immár 15 éves nemzetközi verseny Csehországból indult, melyen hazánk idén nyolcadik alkalommal vesz részt. Nézzük meg, miért érdemes szavazni!
Emlékszel még Saint-Exupéry kis hercegére? A B-612-es kisbolygóról jött, és sokat küszködött a majomkenyérfa magvaival. Rónay György fordításában ezt olvashatjuk: „A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.” Szerencsére a kis herceg gondosan kigyomlálta a majomkenyérfákat, így bolygója nem került végveszélybe. „Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét…”
Beszédes adat, hogy Kína után Magyarországon halnak meg a legtöbben a légszennyezés okozta légúti megbetegedések következtében. Évente több, mint 12 ezer magyar ember veszti életét a szennyezett levegő miatt – pedig könnyen megelőzhetnénk hogy minden évben egy nagyobb magyar város lakosságának megfelelő ember haljon meg. De mi lehet a szerepe ebben a fáknak, városi zöldfelületeknek?
Az Európai Bizottság minden évben díjazza a közösség „zöld fővárosát”. Ezzel a címmel olyan városokat emelnek ki, melyek nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a lakosság élhető környezetben élhessen. Nézzük végig, mely városok nyerték meg eddig a címet, és hogy milyen magyar vonatkozásai vannak a történetnek! Te büszke lennél, ha a te településed kapná az Európai […]
A városi fákban az a jó, hogy mindig szem előtt vannak. Egy álmos májusi reggelen buszozom a hetessel az Erzsébet-híd felé, és feltűnik, hogy mennyi élénksárga folt van a Gellért-hegy sziklái között. Ezek bizony csörgőfák. Rikítóak, segítik, hogy az álom kiszálljon a fejemből, de a Gellért-hegy meredek oldalában nem jó helyen vannak. Ott a hazai növényzetet kellene megőriznünk. Aztán eltelik két hónap. Július közepére a virágok terméssé alakultak, de a szomszéd utcában látok egy csörgőfát, amelyen a sok-sok kis lampion között néhány kókadozó sárga virágzat megmaradt. Lefényképezem, és elhatározom, hogy átgondolom: szeretem-e a budapesti csörgőfákat.
A Városliget létrehozása óta eltelt közel két évszázadban a közpark területe egyre csökkent, számos „megaprojekt” harapott ki darabokat a város lakosságának kikapcsolódására szentelt parkból. Bízunk abban, hogy a folyamat megállítható, és a Liget nem zsugorodik tovább, sőt területeket kap vissza eredeti állapotának megfelelően. Vegyük sorra, korábban milyen elképesztő, irreális ötletek valósultak meg, és tanuljunk belőlük!
A Városligetet érintő első nagy területveszteség a Vác-Budapest vasútvonal keresztülvezetésével kezdődött, mely egy nagy szeletet hasított ki a parkból a 19. század közepén, ezt követte a „vigalmi negyed” kialakítása, amely a mai Vidám Park elődjének tekinthető. Ezt a nagy kiállítások korszaka követte: az országos, a millenniumi és a Hungexpo-kiállítás a XX. század elejére egyre több lebetonozott felületet és épületet jelentett a Liget életében. A két világháború között megtörtént a Hősök terének teljes leburkolása, a Regnum Marianum templom megépítése. A második világháború közvetlen pusztítása a fákat sem kímélte, ráadásul az ínséges időkben a faállomány jelentős része tüzelőanyagként végezte. Az államszocializmus idejére tehát jelentősen sérült a Városliget egysége, számos terület lebetonozásra került, több épület is megépült; ezzel is háttérbe szorítva a közparki funkciót.
A legismertebb és mai napig leglátványosabb veszteséget azonban a világháború és rendszerváltás közti időszakban szenvedte el a Liget: ekkor történt meg a Felvonulási tér kialakítása, a Sztálin-szobor felállításával. Ez szüntette meg a közpark „kapuját” jelentő Rondót, mely mára csak félkörként emlékeztet a történeti időkre. A hatalom reprezentációját jelentő betonfelület alapjaiban változtatta meg a park és a környék viszonyát, elszigetelve azt a környező utcáktól. A földalatti vonalának meghosszabbításával kettészakították a városligeti tavat, a Kacsóh Pongrác út és az M3 autópálya bevezető szakaszának megépítésével pedig jelentős autóforgalom zúdult a Ligetre, végérvényesen szegmentálva az addig egybefüggőnek tekinthető megmaradt parkot. A nyolcvanas évek elején megépült a Petőfi Csarnok, mely tovább csökkentette a zöldfelület arányát, tovább darabolta az egybefüggő lombtakarót, és újabb funkcióval terhelte a közparkot. A szocializmus alatt tehát elképesztő mértékben megváltozott a Liget arculata, funkciója és jellege.
Beszédes, hogy a Liget Projekt során ezeket a történelmi hibákat nem orvosolni kívánják, hanem épp tovább erősíteni. A PeCsa, a Hungexpo épületeinek lebontása, az Ötvenhatosok terén kialakított parkoló-betonsivatag megszüntetése hatalmas lépés lehetne a Városliget eredeti funkciójának visszaállítására, melyre az egyre sűrűbben lakott városi szövet lakóinak egyre nagyobb szüksége lenne.
Bikaviadal a Városligetben. Őrültségnek hangzik, ugye? A korabeli közvélemény nagy része pont így vélte a XX. század legelején, amikor két magyar bankár úgy döntött, torreádoroknak épít lelátót a város legnépszerűbb parkjába. Az akkori lakosság körében nagy volt az ellenállás, azonban ők makacsul kitartottak a beruházás mellett, és keresztülnyomták az elképzelésüket. Több ezer fős lelátó, korszerű technika, hatalmas turisztikai remények és gazdasági fellendülés – ez lebeghetett a hatóságok szeme előtt, amikor engedélyezték az abszurd „fejlesztést”. A megaprojekt fénye elhomályosította a lakosság véleményét, a közpark fáinak életének fontosságát, és az állatkínzás borzalmait.
A történet sok szempontból rímel a Liget Projektre is. Reméljük, végkimeneteléből tanulnak a döntéshozók, a történet ugyanis szimbolikus csattanóval szolgál: a lelátók érdektelenség hiányában foghíjasak maradtak, a világhírű külföldi torreádor lesérült, a rendőrségnek is be kellett avatkoznia, mikor egy bikát kegyelemdöféssel akartak megölni, az egyik eseményről pedig egy bika elszabadult a Városligetben. A beruházók gőgje tehát visszaütött, az ellenzők érvei beigazolódtak: papírforma szerint a józan ész kerekedett felül, mely azt mondatta a pesti lakosság többségével, őrültség a Ligetbe bikaviadalt szervezni.
Fotó: Vasárnapi Újság, 1904. május 29 / Arcanum
Azon dolgozunk, hogy a lakosság érdekeit szem előtt tartva, a budapestiek több mint 80% -a véleményének megfelelően a Városliget új épületek nélkül újuljon meg – és ez legyen az, amit a Liget történelemkönyvébe beírhatunk majd a 2010-es évek legvégéről. Nemzeti örökségünk egy fontos szelete a Városliget, melyet nemhogy tovább herdálni, hanem ápolni, sőt fejleszteni vagyunk hivatottak. A mi közparkunk védelme közérdek!
1980-ban Bilbao minden további nélkül pályázhatott volna a legrondább spanyol város címre, ha lett volna ilyen verseny. A 350 ezer lakosú észak-spanyol középváros a Bilbao folyó völgyében fekszik, tengeri kijárattal az Atlanti-óceánra. Elolvasom