A karácsonyi vásár idején egy közeli bevásárlóközpont mellett pillantottam meg a törpefenyőket. Régi ismerősök, hiszen szeretem a magas hegyeket. Nagy öröm, mikor a Tátrában vagy Erdélyben olyan magasra felkapaszkodom, hogy törpefenyőt láthatok. De hogyan kerülnek ezek ide, az aszfaltdzsungelbe?
„Tízezer új fát Budapestre! Zöldítjük a várost” – hirdetik immár városszerte a Főkert és a Fővárosi Önkormányzat programját a kiültetett növények támasztórúdjaira felrakott szalagok. A 2016 októberében elindult program félidejéhez érkezett, és a tízezer fa fele már el is lett ültetve. Évtizedek óta nem volt ilyen nagyságrendű fásítási program a magyar fővárosban.
Az ünnepek közeledtével gyakran felvetődnek a karácsonyfával kapcsolatos környezetvédelmi szempontú kérdések is. Milyen karácsonyfát szerezzünk be? Kivágott fenyőfát, gyökeres fenyőt vagy műanyagot? Környezeti szempontból melyik a jobb megoldás?
Nemrég a budapesti Szerb Antal Gimnázium kertjében ültettünk 350 hagymás évelőt és öt fát. A cinkotai iskola hatalmas kertjében a sportpályák mellett fognak árnyékot szolgáltatni a fák, az elültetett több száz hagymás évelő pedig tavasszal bújik majd ki a földből, színesítve az iskola udvarát.
Pár nappal a nagy esztergomi ültetés után ismét a fővárosban ültettünk: ezúttal a XVI. kerületben tettük szebbé és élhetőbbé egy gimnázium udvarát. Míg Esztergomban 2606 növényt ültettünk el egy 16 fős csapattal, addig most úgy alakult, hogy Gadó György Pál kampányfelelős munkatársammal ketten ültettünk el összesen 355 növényt.
A jövő zöld városa-kampányunk eddigi legnagyobb ültetésének keretében összesen 1500 facsemetét, 1100 évelőt és 6 fát ültettünk Esztergomban. Az önkénteseinkből és helyi lakosokból álló csapat egy különleges ökológiai értéket képviselő, 150 négyzetméteres bio-diverz évelőággyal és magas kőrisekkel zöldítette a belvárost, a kertvárosban pedig egy használaton kívüli területen csertölgy-, mezeijuhar- és vadkörtecsemetékkel tettük le egy értékes zöldterület alapjait. Ha Esztergomban jársz, mindenképp nézd meg, hogyan cseperednek!
Aki már járt Budapesten, annak nem kell bemutatni az Erzsébet teret: nyugodtan hívhatjuk a város egyik főterének. Ez a tér az egyik legnépszerűbb találkozóhely a város szívében a fiatalok körében. Hétfőn egy újabb fával gazdagodott a tér: egy gyönyörű páfrányfenyő talált új otthonra.
Kik a valódi „birtokosai” közparkjainknak? Az emberek, az állatok, vagy az óriásira növő platánok? Persze ez költői kérdés – de vajon össze lehet, és össze kell-e egyeztetni a park funkcióját a színes élővilág megőrzésével? És mégis miért jó, ha sok faj választja életterének zsúfolt városaink zsebkendőnyi zöld oázisait?
Magyarországon lépten-nyomon belebotlunk abba a problémába, hogy a városi zöldfelületek nincsenek megfelelően fenntartva. Ez szokott lenni az egyik legfőbb indok a képviselő-testületi üléseken arra, hogy a közparkjainkat, közkerjeinket más célra hasznosítsák, részben vagy egészben megszüntessék. „Csak viszi a pénzt”, „nem való semmire”, „csak a gond van vele” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal igen gyakran futhat össze, aki belehallgat a hazai önkormányzati képviselőtestületi vitákba.
Az elmúlt két hétvégén több száz évelőt, több tucat cserjét és nyolc iskolakerti fát ültettünk el, két helyszínen. Egy fővárosi és egy gödöllői iskolában, a gyerekek bevonásával zöldítettük az iskolakerteket. Nem csak mi gazdagodtunk maradandó élménnyel, hanem a gyerekek környezetét is alakítottuk.
Korunk jellemzésére gyakran idézik azt mondatot, hogy ha a fák wifi-jeleket sugároznának, bizonyára teleültetnénk velük a bolygót. Így, hogy csak oxigént, árnyékot, búvóhelyet és sok egyebet adnak, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a fontosságukról. Pedig a fák is „interneteznek”, sőt intelligensebbek, mint azt a legtöbben gondoltuk volna.