A Városliget valódi birtokosai
Kik a valódi „birtokosai” közparkjainknak? Az emberek, az állatok, vagy az óriásira növő platánok? Persze ez költői kérdés – de vajon össze lehet, és össze kell-e egyeztetni a park funkcióját a színes élővilág megőrzésével? És mégis miért jó, ha sok faj választja életterének zsúfolt városaink zsebkendőnyi zöld oázisait?
Egészen meglepő módon a hazai madárfajaink több mint fele a fővárosban is képviseleti magát. Ugyan az emberek birodalmában más életkörülmények uralkodnak, mint a természetben, de bizonyos szempontokból ez egyes fajoknak kedvező is lehet. A városi parkjainkban ültetett bogyós cserjék nagyszerű élő madáretetőként funkcionálnak a madarak számára, és az ember jelenlétét megszokó kisemlősök is nagyobb biztonságot élveznek a parkokban, ahova ragadozók ritkán merészkednek.
A fák együttműködéséről szóló cikkben már boncolgattunk, hogy milyen komplex hálózatot alkotnak a növények. Ez persze csak egy példa volt a fajok összefogására. Nemcsak növények között lehet ilyesféle kölcsönös segítség, hanem akár állat és növény között is. Egy kerek ökológiai rendszerben mindennek megvan a maga helye és szerepe, még olyan körülmények között is, mint amit a városi parkokban találunk. Életük során ki-ki mást szolgál: talajt lazít, kártevőket pusztít, virágokat poroz be, magvakat ültet vagy élőhelyet biztosít. Egy ilyen rendszerből nem hiányozhatnak sem az apró rovarok, sem a csúcsragadozók, hiszen felborul a törékeny egyensúly. Ekkor avatkozik be az ember, hogy permetszerrel és gépekkel pótolja azt, amit elvett: az élővilág egy szeletét.
Ha tehát törekszünk arra, hogy közparkjainkban is megélhessen minél több élőlény, a magunk számára is könnyebbé tesszük a fenntartást. Lássuk, kik a lakói Európa legelső közparkjának, a Városligetnek!
A kevés cserjés foltban húzódik meg a keleti sün, akivel az éjszakai Liget-látogatók gyakorta összetalálkozhatnak. Aktív időszakában rengeteg földigilisztát, csigát, kisebb rovart fogyaszt, de a lehullott gyümölcsöket, vagy a tojásokat sem veti meg. A hideg idő beálltával téli álmot alszik jól előkészített vackában.
A madarak is szívesen fészkelnek és táplálkoznak a sűrű bokrok között. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megfigyelései szerint több mint 40 fészkelő faj él a Városligetben. Gyakori a széncinege, a csilpcsalpfüzike és a fekete rigó, a hideg beköszöntével pedig téli vendégeket is megpillanthatunk. Ilyen a színpompás süvöltő és a fenyőpinty is.
A fák lombkoronájának a madarakon kívül is vannak látványos lakói, a légtornászok ügyességével közlekedő mókusok. Ha rendszeresen etetik őket, akár egészen kis zöldterületeken is megtelepednek. Elsősorban tölgymakkal és a fenyőtobozokból kinyert magokkal táplálkoznak.
A mókusnak kevésbé jól marketingelt rágcsáló rokonai is élnek a Városligetben, mint például az egér és a patkány. Ők inkább a talajt választják élő- és táplálkozóhelynek.
A Városliget közpark és nem erdő. Ezért itt kevés korhadt és holtfát találunk, pedig ez valóságos kánaánja sok rovarnak. Amellett, hogy sokuk tevékenységével segíti a park élővilágát, rendkívül fontos táplálékul szolgálnak más állatok számára.
Ne feledjük tehát, hogy a parkjaink nemcsak nekünk, embereknek, hanem számos más élőlénynek is menedéket nyújtanak a város robaja elől. Figyeljünk rájuk, óvjuk élőhelyeiket, ültessünk számukra ehető növényeket. Mikor egy tavaszi reggelen felhangzik a sok szólamú madárdal, tudhatjuk, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló.
