Civilek is tudnak közparkot fenntartani! – a New York-i Central Park üzemeltetésének tanulságai

Magyarországon lépten-nyomon belebotlunk abba a problémába, hogy a városi zöldfelületek nincsenek megfelelően fenntartva. Ez szokott lenni az egyik legfőbb indok a képviselő-testületi üléseken arra, hogy a közparkjainkat, közkerjeinket más célra hasznosítsák, részben vagy egészben megszüntessék. „Csak viszi a pénzt”, „nem való semmire”, „csak a gond van vele” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal igen gyakran futhat össze, aki belehallgat a hazai önkormányzati képviselőtestületi vitákba.

Tényleg így van ez? A városi zöldfelületi szolgáltatások tényleg értelmetlen pénztemetők? Az európai Green City-mozgalom kezdett el először tudományosan, közgazdasági alapon a közparki ingyenes ökológiai szolgáltatásokkal foglalkozni, és ezekben a kutatásokban ma Hollandia jár az élen. Ott a kiterjedt vizsgálatok alapján már egy arányszámot is meghatároztak, amit röviden az 1:6 képlettel írnak le.

A hollandok azt állítják, hogy náluk egy négyzetméter létrehozott zöldfelület bekerülési költsége hatszorosan térül meg a városnak, hiszen a zöldfelület növeli a környező ingatlanok értékét, javítja a parkhasználók fizikai egészségét, a helyi városi klímát és a társadalom mentálhigiéniás állapotát, csökkenti a légszennyezést és a csatornák csapadékvíz-terhelését. Ezek a városi zöldfelületi rendszer indirekt hasznai, amelyek sehol nem jelennek meg az éves költségvetésekben, szemben a parkfenntartás költségeivel, amelyeket mindig számszerűsítenek.

Ne menjünk azonban ennyire messzire. Vannak, lehetnek közvetlen hasznok is egy városi parkban, ha park szolgáltatásait jól, a magyarországinál sokkal jobban menedzseljük. A zöldfelület-gazdálkodás terén ma az egyik legprogresszívebbnek mondható irányt a New York-i Central Park képviseli, ahol 1980-ban indult el egy alternatív szemléletű köztérmenedzselési modell gyakorlati alkalmazása. Ennek előzménye, hogy New York Cityben 1979-ben az ottani közparkok áldatlan állapota miatt civil nyomásra létrejött egy ún. Park és Rekreációs Ügyosztály. Ez az ügyosztály fektette le a későbbi üzemeltetési modellt a Central Parkban.

A Central Park első kinevezett menedzsere Elisabeth Barlow Rogers (egy elméleti szerzőként kitűnt neves urbanista) lett. Rogers megalapította, majd 1996-ig igazgatta azt a nonprofit közhasznú alapítványt, amely ma követhető gazdálkodási modellként szolgálhat minden haladó szellemű nagyváros, városi nagypark számára. A Central Park Conservancy (CPC) eddigi 37 éves működése alatt elérte, hogy a Park ma az éves pénzügyi működésének mindössze 25%-át igényli a város központi költségvetéséből, a többit a területén „termelt” anyagi javakból gyűjti össze. Az alapítvány felett a pénzügyi ellenőrzési és a tulajdonosi felügyeletet a városi zöldfelületi ügyosztály gyakorolja, a kuratórium pedig éves jelentésekben hozza nyilvánosságra a gazdálkodását és a tevékenységét leíró adatokat.

1980 óta a CPC 950 millió dollárt invesztált a parkba. Ez nagyjából 253 milliárd forintnak felel meg mai árfolyamértéken. A jelenleg 67 millió dolláros éves költségvetése (17 milliárd forint) még akkor is érdekes adat, ha a Central Park 3 és félszer nagyobb a legnagyobb budapesti nagyparkoknál (mondjuk így: az összterülete akkora, mintha egymás mellé raknánk a Városligetet, a Margitszigetet, a Népligetet és a Gellért-hegyi közparkot), és éves szinten nagyjából tízszer annyian látogatják, mint a Budapesten leglátogatottabb Városligetet. A legjobban fenntartott Margitsziget éves költségvetése a legjobb években sem éri el az évi 300 millió Ft-os értéket, azaz a legjobb esetben is 57-szer alacsonyabb a Central Park éves büdzséjénél.

A Central Park Conservancy pénzgyűjtő stratégiája

Hogyan képes ez az alapítvány a park fenntartását – és, nem mellesleg, a fokozatos, ütemezett történeti rekonstrukcióját – elősegítő éves költségvetés 75%-át stabilan kitermelni? Csak a sűrű metropolisz, a gazdag város gazdag lakói miatt történik mindez? Korántsem. A budapesti nagyparkok bármelyike esetében éves szinten irreális lenne még a Central Park költségvetésének tizedét (1,7 milliárd forint) is megcélozni az eltérő jövedelmi és sűrűségi viszonyok miatt, de ennek az összegnek a százada (170 millió forint) akár megcélozható is lehetne a Városliget vagy a Margitsziget esetében azokkal a módszerekkel, amelyeket a CPC évtizedek óta bevet.

Tekintsük csak meg közelebbről, mi történik ott! A park területén vannak olyan sportpályák (pl. baseballpályák és teniszpályák), ahol bérleti díjakat, tagsági díjakat szednek. Ezeket a pályákat az alapítvány közvetlenül üzemelteti. Üzemelnek a területén éttermek, kioszkok, mozgóárusok, amelyeknek a bérleti díjai, területhasználati díjai is az alapítvány számláját gazdagítják. Minden ezekkel kapcsolatos kezelői jog a CPC-nél van.

Az alapítvány rendszeresen szervez a helyhez és a park terhelhetőségéhez szabott kulturális eseményeket, koncerteket, összejöveteleket, sport rendezvényeket, amelyekből jelentős szponzori bevételekre tesz szert. Üzemeltet továbbá egy faiskolát, amelyből nem csak a park növényutánpótlását termeli ki, hanem a lakosságnak is értékesít növényeket. Az alapítvány üzemeltet még kávézókat, boltokat, látogatóközpontokat, állatkertet, kölcsönzőket, és rendszeresek a tematikus (fizetős) vezetett túrák is a parkban a turistacsoportok számára vagy az edukációs (intézeti) programok keretében.

Sokszínűek és gyakoriak a bankettekkel egybekötött adománygyűjtőkampány-rendezvények, amelynek óriási hagyománya van az Egyesült Államokban. A Central Park peremén élő nagyon módos polgárok már csak presztízsokokból is támogatják – a New York-i társasági élet szempontjából is kiemelt – jótékonysági vacsorákon, bálokon a parkot. Az alapítvány bevételi forrásainak a gerincét azonban nem ez, hanem egy jól kialakított éves tagsági rendszer adja, ahol különböző fokozatai vannak a támogatásnak. Jelenleg a legalacsonyabb éves támogatási szint a Gardener (kertész), amely 50 amerikai dollár adományba kerül. Ezt még a legszegényebb polgárok is megengedhetik maguknak. A legmagasabb éves tagság viszont eléri 25 000 dollárt. Ez a Chairman’s Circle (elnöki kör) tagsági díj, s az éves jelentések szerint nem kevesen fizetik be ezt a tagsági díjat sem. A támogatói tagsághoz különféle kedvezmények, exkluzív eseményekre való belépési jogok, és ajándékok vannak társítva.

Ha azonban azt hisszük, hogy ezzel kimerültek a pénzgyűjtő ötletek, akkor tévedünk. A parkban lehetőség van profi fotóssal családi fotókat, esküvői fotókat készítettni, a becsületkasszán alapuló parkon belüli fotózás és a parkon belüli filmforgatás jogdíjai szintén az alapítvány költségvetését gazdagítják. Létezik online shop ajándéktárgyakkal, okostelefonos alkalmazások, van kabala plüssállat is (Olmsted, a bagoly). De adományozhatunk összegeket minden ellenszolgáltatás nélkül, csak úgy filantróp módjára, vagy küldhetünk képeslapokat (elektronikus formában is) adomány ellenében.

Fontosak az időszakos kampányesemények is. Adakozhatunk olyan kiemelt célokra, mint a szezonális virágkiültetés, ahol jelképesen megvásárolhatunk egy adag virágot a kiültetéshez vagy invesztálhatunk célzottan a park szilfaállományának (szifavész utáni) újratelepítési programjába. De fogadhatunk örökbe egy fát, egy padot, vagy egy járdaszakaszt, állíthatunk emléket ezzel elhunyt családtagnak, barátnak. A tíz éve futó Forever Green program keretében támogathatjuk azt az örökségvédelmi rekonstrukciós munkát, amely Friderick Law Olmsted és Calvert Vaux tervezők eredeti koncepciójának helyreállítását célozza a történelmileg fontos részletek helyreállításával.
Fotó: Olmsted, a bagoly. A 25 dolláros kabalaállat megvásárlásával már a legkisebbek is beszállhatnak a park támogatói közé

Az önkéntesprogram és annak közösségépítő szerepe

Az alapítvány támogatásának másik fontos pillére az önkéntes munka. A CPC-nek rendkívül kiterjedt önkéntesi és gyakornoki programja van, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a fenntartás. Az önkéntesség beleivódott az amerikai társadalomba: kis túlzással az nem is igazi amerikai, aki valamilyen rendszeres „charity worköt” nem végez, függetlenül attól, hogy milyen a társadalmi státusza. Jellemző, hogy itt is rengeteg szinten léphetnek be a Central Park támogatásába a munkájujkal, idejükkel, szaktudásukkal.

Léteznek kertészeti programok, idegenvezetői programok, házigazda programok a rendezvényeken, az aktuális utcabútorfestési és -konzerválási munkákra „kalákaprogramok”, önkéntes szemétszedési programok, graffitieltávolítási programok, vállalati önkéntesnapok, oktatási- és ismeretterjesztő programok gyerekeknek, családoknak, szakmai érdeklődőknek. A CPC Alapítvány ezek mellett számos olyan helyi civil szervezettel is együttműködik, amelyek más forrásokból végeznek a parkhoz köthető önkéntes munkát. Ezek között jócskán vannak specifikus civil szervezetek is.

A Playground Partners például a park 21 játszóterén fogja össze a játszótereket rendszeresen látogató családokat, akiknek közösségi szemétgyűjtő és nagytakarító programokat szerveznek. De legalább ugyanennyire érdekes társaság a Perimeter Association, amelynek az a célkitűzése, hogy a park hat mérföldes kerületét tartsa rendben rendszeres szemétszedési, graffitimentesítési, lombsöprési, hólapátolási, növényültetési önkéntes akciókkal. Ezt a szövetséget több mint 100 társasház, klub és civil szervezet alkotja a Central Park körül. Az önkéntes programok mind-mind olyan szintű elköteleződést jelentenek a közpark értékei mellett, amely már tényleges közösségeket épít.

A masszív civil jelenlét nem pusztán a fenntartás magasabb nívója miatt fontos. A szomszédsági együttműködések, a helyi közösségek az elmúlt 37 évben olyan stabil szociális hálót fontak a park köré, ami elsüllyeszthetetlenné teszi azt az eszmét, amit ez park Manhattan szívében képvisel. Olyan szinten magáénak érzi mindenki a város zöld szívét, hogy nincs az a befektetői nyomás vagy kormányzati szándék, ami a park integritását felülről megtorpedózhatná.
Az 1980-ban még rendkívül elhanyagolt park az elmúlt évtizedekben látványosan megújult. A bűnügyi statisztikái jelenősen javultak, a közbiztonság rendkívül jó állapotban van. A nonprofit alapítványi forma lehetővé tette az adókedvezmények, az önkéntes program, az adománygyűjtés széles spektrumát, a hivatali utaknál mozgékonyabb civil jelenlétet, miközben ténylegesen bevonta az embereket a park mindennapjaiba. A NYC Park és Rekreációs Ügyosztálya ma már a város több más városi parkját is hasonló modell alapján üzemelteti, amihez a mintát a CPC sikere szolgáltatta.

Nagyszerű lenne, ha ezek a jó gyakorlatok a hazai városi nagyparkjaink üzemeltetésében is meghonosodhatnának és hasonló kötődés, felelősségérzet alakulna ki a helyi közösségekben egy-egy kiemelt zöldfelületünk iránt. A közparkjaink születésük óta polgári szimbólumok, állapotuk a helyi közösségek mindenkori állapotát is mutatja.