Barát vagy ellenség? A csörgőfáról

A városi fákban az a jó, hogy mindig szem előtt vannak. Egy álmos májusi reggelen buszozom a hetessel az Erzsébet-híd felé, és feltűnik, hogy mennyi élénksárga folt van a Gellért-hegy sziklái között. Ezek bizony csörgőfák. Rikítóak, segítik, hogy az álom kiszálljon a fejemből, de a Gellért-hegy meredek oldalában nem jó helyen vannak. Ott a hazai növényzetet kellene megőriznünk. Aztán eltelik két hónap. Július közepére a virágok terméssé alakultak, de a szomszéd utcában látok egy csörgőfát, amelyen a sok-sok kis lampion között néhány kókadozó sárga virágzat megmaradt. Lefényképezem, és elhatározom, hogy átgondolom: szeretem-e a budapesti csörgőfákat.

Kezdjük azzal, hogy honnan keveredett a magyar városokba a csörgőfa? Természetes élőhelyei Kínában és Koreában vannak, száraz erdőkben. Ebből következik, hogy a meleg klímát kedvelik, a kemény fagyra érzékenyek. Ha Magyarországon egy kertész csörgőfát, platánt vagy vadgesztenyét ültet, vagy egy természetvédő a védett területeken a terjeszkedő akác, bálványfa vagy zöldjuhar ellen küzd, mindig érdemes tanulmányoznia, hogy a fának mi az eredeti élőhelye, ott milyen körülményeket talál.

A nagyvárosokban általában azok a fák boldogulnak, amelyek szárazságtűrők, eredeti termőhelyükön gyakran sziklás, törmelékes talajokon küszködnek a túlélésért. A hazai erdők fái közül ilyenek a juharok, kőrisek és hársak, e nemzetségek legtöbb faja tényleg egész jól megél a városokban. A városi fák helyzetét nehezíti, hogy nem csak a száraz levegőt és a csapadékhiányt kell elviselniük, de a légszennyezést, a levegőtlen, tömörödött talajt és az utak sózását is. Ezért aztán a városokban nagyon sok távoli tájon honos fával kísérleteznek. Időben is változik, hogy mikor melyik fa a “városi sztár”, hiszen előfordul, hogy egy fáról azt hiszik, hogy Magyarországon biztos nincs ellensége, aztán egyszer csak – például a globális felmelegedés következtében – megjelenik egy károsítója, amely komoly pusztítást okoz. Így változott meg a japánakác megítélése, mikor az 1990-es években délről terjeszkedve elérte Magyarországot az eperpajzstetű. Ahogy érkeznek az újabb károsítók, egyre kevesebb fát ajánlanak belvárosi ültetésre. Még mindig van néhány várostűrő bajnok, ilyen például a páfrányfenyő (Gingko) és a csörgőfa.

Igen, visszaérkeztünk a csörgőfához. Általában 8-10 méternél nem nő magasabbra, sok helyen még a villanyvezeték alatt is elfér. Igaz, hogy széltében elég terebélyes, de ha a házfal mellett van elég hely, akkor a városlakó szívesen látja az utcájában. Virágaiból Kínában sárga festéket készítenek, de talán ennél is díszesebbnek tartják felfújt tokterméseit, amelyek olyanok, mint a kínai lámpások. Minden kis lampionban 3 darab, borsó nagyságú mag rejtőzik, ezekből Kínában láncot fűznek. Nálunk a csörgőfa ennyire nem épült be a kézműves kultúrába, de érthető, hogy a legtöbben szépnek tartják.

Szerintem, ha az aszfaltdzsungel közepén a városi kertész úgy dönt, hogy egy utcát csörgőfákkal szegélyez, nem dönt rosszul. Fedezzük fel a csörgőfa szépségét! Ám ne feledkezzünk meg róla, hogy minden távoli tájról származó fajjal nagyon óvatosan kell bánnunk.

Úgy tudom, hogy a csörgőfát Magyarországon egyelőre nem sorolják az inváziós vagy magyarul özönfajok közé. Az Egyesült Államok keleti partján, főleg Floridában viszont inváziós fajnak tekintik. Sokszor a tudósok számára is rejtély, hogy egy faj mikor kezd el olyan tömegesen elszaporodni, hogy az őshonos élővilágot veszélyezteti. Visszatérve az álmos májusi reggelekre és a Gellért-hegy oldalában virító csörgőfákra, ma már tudjuk, hogy a Gellért-hegyi parkokba és a Tabánba nem volt jó ötlet csörgőfákat ültetni. Gondolom, a madarak hordták föl a magjait a közeli dolomitsziklák közé.

A legjobb persze az volna, ha Budapesten és a többi nagyvárosban olyan szintre tudnánk csökkenteni a légszennyezést, föld alatt és föld felett annyi helyet biztosítanánk a fáknak, hogy ne legyen szükség különleges, várostűrő fajokra. Ha ez megvalósulna, vidáman élhetnénk a hársak, juharok, kőrisek, berkenyék, vackorok és tölgyek árnyékában. Távoli kontinensek fajait pedig a botanikus kertekben csodálhatnánk meg.